Mielőtt függvényekkel foglalkoznánk, meg kell ismerkednünk a táblázatkezelő "gondolkodási módjával".
Valahogyan el kell magyaráznunk a táblázatkezelőnek, hogy mi most a beírt számokkal számolni fogunk. Ezért, amikor számolni szeretnénk, a cellába először az egyenlőség jelet kell beírni.
Az = után következik maga a
képlet.
A képletek úgynevezett hivatkozásokat tartalmaznak, méghozzá
cellahivatkozásokat, hiszen a táblázat cellákból áll.
A cellák nevüket arról a sorról és oszlopról kapják, melyek kereszteződésében találhatók.
Leírva, elolvasva ez egy kicsit ijesztő, de ha ránézünk egy táblázatra, és látjuk az oszlopok neveit, amik pl. ilyenek: A, B, L, W, AA, stb. A sorokat számok jelölik.
Így, ha azt mondjuk B3, azt azt jelenti, a B oszlop 3. sora.
Tehát, ha össze akarok adni két számot, akkor több lehetőségem van erre a táblázatkezelőben.
Az egyik, a rosszabb, hogy egy cellába elkezdem írni, a képletet az összeadandó számokkal.
Pl:
= 3 + 2 és Enter.
Ekkor összeadom a fenti két számot.
A táblázatkezelőben viszont úgy dolgozunk, hogy két, különálló cellába beírjuk a számokat, 1-1 kerül mindkét cellába, majd egy harmadik cellában helyezzük el a képletet.
 |
| Táblázat részlete |
Az első két cellában van az a szám, amit össze akarok adni.
A harmadik cellában képlet van.
Ez a képlet a következő: =A1+A2
Mi a különbség a két módszer között, attól eltekintve, hogy az elsőnek nem sok értelme van a táblázatkezelés során?
Amikor cellahivatkozások (A1, A2) szerepel a képletben, akkor nem az éppen aktuálisan a cellában szereplő számokat adom össze, hanem a két cella tartalmát. Ha a 3 és a 2 helyett másik számot írok a cellába, a képlet nem változik, csak a képlet által kiszámított eredmény.
Ha átírom a cellában szereplő számot, a táblázatkezelő automatikusan újraszámolja a képleteket.
Mindig!
Ez a táblázatkezelés egyik legfontosabb tudnivalója, és ezért jó táblázatkezelőt használni.
Nem akarom túlmagyarázni, de gondoljunk arra, amikor hosszú számsor kell összeadni. Asztali, szalagos számológéppel végezve a munkát, minden számot begépelünk, és a műveleti jelet a számok után minden esetben szintén begépeljük.
A végeredményt egy hosszú papírszalagon látjuk, ezen tudjuk ellenőrizni, hogy tévedtünk-e gépeléskor.
Ha valamit elrontottunk, akkor vagy beírjuk újra az összes számot, vagy az összegből levonjuk a hibásan begépelt számot vagy számokat, és helyette, helyettük hozzáadjuk a helyeset.
Ehelyett, táblázatkezelőt alkalmazva az elrontott számot kijavítjuk, és máris az átszámolt összeget látjuk az összeg helyén.
nem negatív számok G mértani közepe:
